Tavaly a rossz idő miatt nem tekertünk fel a Kékesre a bátyámmal a Tour de Hongrie szakaszán, az első körben Mátrafüreden, majd Mátraházán szurkoltunk a mezőnynek, de közben eleredt az eső, így akkor inkább lefelé vettük az irányt.

Idén a 100 éves verseny újra útba ejtette a Kékestetői hegyi befutót, ezúttal Gödöllő irányából. Az első Mátraházi áthaladás után ezúttal is tettek egy kört a Mátra körül, majd a második áthaladás után kanyarodtak fel a csúcs felé. Most is úgy terveztük, hogy kétszer nézzük meg a versenyzőket, de az élet közbeszólt, így vagy 2 órával később érkeztünk meg Markazi kiszemelt rajthelyünkre.

Jóidővel ugyan most sem voltunk elkényeztetve, de legalább esőt nem jósoltak, hosszú ujjú mezben és rövidnadrágban indultunk útnak a kb. 15 fokban 13:48-kor Abasár-Pálosvörösmart-Mátrafüred felé. Füredre már épp úgy értünk oda, hogy a mezőny és a kísérők is elmentek, így szabad volt az utunk a Mátraháza felé vezető emelkedőn. A kemény 12-15 km/h-ás kapaszkodásunk ellenére utolértünk egy hosszú kocsisort, ami csak lépésben haladt, nem tudtuk ennek okát, mert a seprűskocsi sem megy ilyen lassan. A kocsik között "zárkóztunk", mint a versenyzők szokták 🤣, aztán nem sokkal Mátraháza előtt kiderült a dugulás oka, a mezőny mögött haladó utolsó mentőautó ment szándékosan ilyen lassan. Mivel a versenyzők már messze jártak, meg lehetett előzni, így tettünk mi is.

Jó volt a kocsik között, legalább elterelte a figyelmet az emelkedőről, na meg a forgalom sem zavart annyira, igaz, ahol nem volt záróvonal, ott akadt néhány paraszt módon előző kocsi, de a többség normális volt. Mátraházán nagy buli volt, volt néhány csapatbusz, kitelepülők, árusok és földi frissítőpont is az AmaTour-on tekerő bringásoknak, akik Mátrafüredtől tekertek fel Mátraházáig. Mi is felvettünk egy-egy vászontáskát, kb. úgy, mint a versenyzők 😀. A szatyorban egy hűtőmágnes és egy Monyo üdítő volt.

A frissítő felvétele után felkanyarodtunk a csúcs felé, de nem bírtam sokáig, a pulzusom most kurva gyorsan ment fel mindig 180 fölé, ott már semmi erőm nincs. Pedig épp dícsértem magam, hogy az utóbbi teljesítménytúrákon nem ment már 160 fölé sem, most meg megint ez akadályozott. Szóval az elágazás utáni valamnelyik kanyarban félreálltunk és ott vártuk meg a mezőnyt, kis idő elteltével oda is ért először az előttük haladó reklámkaraván, majd a versenyzők is, jól szét volt már cincálva a sor. Várakozás közben azért nem volt annyira meleg, 9 fokot is mutattak a computerek, de megérte a várakozás, a versenyzők úgy tekertek felfelé, mint én lefelé 😄.

Miután a seprűskocsi is elment, kb. 1 óra várakozás után megindultunk a csúcs felé, hiszen kimondottan azért jöttünk, hogy most felmenjünk és az időbe is belefért. Hát, a pulzusom miatt meg kellett állnom néhányszor, de sikeresen felértünk. A tekerés időnk (az 1 óra várakozás nélkül) Mátrafüredtől a csúcsig kb. másfél óra volt (12km), khm. gyalog a hegyen keresztül ez már megállás nélkül megy 1:21 alatt (6km) à la KPEM 57 😎. Mire mi "beértünk a célba", a versenyzők, motorosok, kísérőkocsik többsége és a szurkolók is lejöttek, velünk szemben hasítottak lefelé, és már a cél környékét is elkezdték bontani.

A csúcson nézelődtünk, fotóztunk egy kicsit, majd mi is elindultunk lefelé, nem olyan őrült tempóban, mint egyesek, de most legalább száraz volt az út.